Sajnos egy hete szomorú hírt kaptunk egy megyei csapattól. Két évtizedes történet után a Soponyai Sportegyesület Kézilabda Szakosztálya lezárt egy szép korszakot. 4-5 fő kivételével (akik igyekeznek új csapatot keresni) a csapattagok közös megegyezéssel és fájó szívvel úgy döntöttek, hogy – családi, munkahelyi, anyagi, és kiöregedési problémákkal évek óta küzdve – feloszlik a csapat, így nem tudnak nevezni a további bajnokságokba.

A Soponyai Sportegyesület Kézilabda Szakosztálya 2003-ban alakult, elsősorban sportolni vágyó, kézilabdát kedvelő helyi lànyok, asszonyok összefogásával. Az elmúlt két évtizedben több edző megfordult náluk, kiemelendő Baki István, Tombor Árpád és Bernáth István munkája. Fontos megemlíteni Hegedüs Árpád nevét is, aki nem csak edzette a lányokat, de 16 éven keresztül szakosztályvezetőként, minden hivatalos ügyben lelkiismeretesen eljárt és képviselte a csapatot. Utána Szolga Péterné, Eszter vette át tőle ezt a néha hálátlan feladatot.
Rengeteg helyi és vidéki hölgy megfordult a soponyai tornateremben, sajnos legtöbbjük hamar le is morzsolódott, hiszen a napi feladatok, iskola, család, munka mellett nem kis erőfeszítésbe, megalkuvásba került 1-2 edzés és hétvégi meccs megszervezése. Szerencsére mindig volt 10-12 játékos, aki képviseltette magát a Bajnokságban és igyekezett helyt állni a “nagyok” között is. Kezdetben nem egyszer szenvedtek 20-40 gólos vereségeket, de nem csüggedtek, mindig felálltak és újult erővel vágtak bele a következő feladatba. A bajnokság középmezőnyébe sok munkával, kitartással sikerült felkerülniük.
A mindig családias hangulatú edzéseken szoros barátságok, életre szóló kapcsolatok szövődtek, ami a mindennapos gondok, feszültségek, edzésen való levezetése mellett, rengeteg pluszt adott a játékosoknak.
Soponya Nagyközség Önkormányzata kiemelt helyen kezelte a helyi sport iránti igényeket, így fő támogatóként, lehetőségeihez mérten rendszeresen segítette a csapatot. Emellett több helyi illetve környékbeli település vállalkozóinak összefogásával mindig sikerült beszerezni a működéshez szükséges eszközöket, illetve minden évben megtartandó felkészülési tornájuk (a tragikusan fiatalon elhunyt edzőjük tiszteletére 2010 óta Baki István Emléktornaként jegyzett) lebonyolításához előteremteni a feltételeket.
Ez a torna nemcsak segítette a felkészülést a bajnokságra, de a kézilabda iránti szeretet itt több csapatot is összehozott, a játékosok jobban megismerhették egymást, sok esetben szoros barátságok szövődtek.

A végére engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Aki járt a soponyai “katlanban” biztos emlékezni fog arra a retro feelingre, amit ott éreztem mindig. Amikor még nem voltak méretes pályák, korszerű csarnokok, csak az iskolák tornatermében ismerkedtünk a sportággal, ez a világ elevenedett meg számomra. A komolyabb játékerőt képviselő csapatok is néha nem tudtak mit kezdeni a terem adottságaival és az meg is látszott az eredményen.

Szomorú szívvel, de el kell fogadni, hogy nélkülük megy tovább a “szekér”, mindannak reményében, hogy egyszer lesz még csapat Soponyán!

Gyöngyösi János